A csapadékszegény tél után 2025 tavaszán sokáig kitartott a hűvös időjárás. Június elejétől hirtelen felmelegedés vette kezdetét, a nyárias idő pedig hamar hőségbe fordult át, amely jelenleg is tart. Országszerte aszály uralkodik, hatása pedig a kultúrnövényeken is egyértelműen megmutatkozik. Az elmúlt két hétben csupán június 27-én érkezett csapadék az ország területére, de mennyisége és eloszlása változó volt (leginkább a nyugati országrészben volt számottevő), a tartós aszály tüneteit csak enyhíteni tudta. A parlagfű csírázása az idei évben csak a szokásosnál később indult meg. A június kezdetével beköszöntő meleg időjárás és az akkor a talaj felső rétegeiben még megtalálható vízmennyiség kedvező feltételeket biztosított a csírázáshoz és az intenzív fejlődés megindulásához, így helyenként erős fertőzés tapasztalható. Azonban a jelenlegi csapadékszegény körülmények már sokkal inkább a generatív stádiumba való átmenetnek kedveznek, mint az újabb növényegyedek megjelenésének, így az ország nagy részén a parlagfű csírázása már nem vagy alig jellemző. A tartósan forró, csapadékmentes időjárás gyakran már a parlagfűre is hátrányosan hat.
A parlagfű fejlettségi állapota június végén - július első napjaiban változatos képet mutat. A parlagfűnövények többsége az intenzív hajtásnövekedés fázisában van, fejlettségük a 2-4 leveles és a 70 cm-es nagyság közötti, szikleveles példányokat már csak elvétve lehet találni. A legfejlettebb egyedek általában 80-100 cm-es nagyságúak (Baranya vármegyében 140 cm-es példányról is beszámoltak). A vármegyék többségében már megjelentek a virágbimbós egyedek, de továbbra is kis arányban vannak jelen a vegetatív fázisban lévőkkel szemben. A virágzás kezdete fejlettségű növények is egyre nagyobb számban jelennek meg, Békés, Csongrád-Csanád, Hajdú-Bihar (5-10%-ban) és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyékben már előfordulnak. A parlagfű ritkább, Ambrosia artemisiifolia var. artemisiifolia változatát is sikerült beazonosítani néhány olyan területen, ahol a generatív stádiumba lépett növények aránya gyors ütemben növekszik, ami a ritkább, korábban virágzó változat terjedésével is magyarázható.
Az őszi káposztarepce táblákon a teljes magérettség stádiuma jellemző. Sok gazdálkodó a deszikkálási munkákat már elvégezte, a betakarítás folyamatosan zajlik. A repce megsínylette az ősszel, tél folyamán és a tavasz legnagyobb részében tartó csapadékszegény időszakot. A kezdetben gyenge állományok azonban közepes - jó fejlettségűek, jól záródók lettek a tavasz második felére. Parlagfű ritkán lelhető fel az állományokban, jellemzően főleg táblaszéleken, táblaszegélyeken vagy a kiritkult foltokban. Az időjárás a gyomok megjelenésének sem kedvezett.
Az őszi árpa betakarításával megkezdődött a nyári betakarítási időszak. Az őszi búza a viaszérés-teljesérés fenológiai stádiumban van, helyenként a betakarítása is elkezdődött. A nyár elejére jól fejlett, jó gyomelnyomó képességű őszi kalászos állományok alakultak ki, azonban a hosszan tartó száraz időjárásnak köszönhetően a kényszerérés is előfordult. Az ország legnagyobb részében parlagfű nem fordul elő bennük, vagy csak kis mennyiségben található meg. Elsősorban a ritkább állományokban, fejlődésben elmaradt foltokban, illetve a táblaszéleken, táblaszegélyeken, legfeljebb 20-40 cm magasságig. A tarlókon változó mértékben van jelen a parlagfű, egyelőre a jelentős gyomborítottság az aszály miatt nem jellemző, azonban a pollenszórás mérséklésében kiemelt szerepe lesz a tarlóhántásnak.
A napraforgó vetésterületének nagyobb részén imidazolinon vagy tribenuron-metil toleráns hibrideket vetettek. A napraforgóállományok fejlettsége jellemzően csillagállapot és virágzás közötti. Az ország nagy részén a tavaszi csapadékeloszlás nagyon egyenetlen volt, emiatt változóan alakult, hogy a preemergens kezelések megkapták-e a szükséges bemosó csapadékot. Ahol megfelelő mennyiségű csapadék hullott, ott hatékony volt a gyomirtás is, így a parlagfű sem jellemző, de sok helyen aszály uralkodott. Emiatt és a korábbi évek tapasztalatainak megfelelően a termelők a napraforgó területek nagy részén állománykezelésre alapozták a parlagfű elleni védekezést. A napraforgók posztemergens gyomirtása, valamint a mechanikai gyommentesítés befejeződött. A megfelelő tőszámmal rendelkező állományok már záródtak, a gyomelnyomó képességük jelentős, azonban elmarad szokásostól. A nyári forró, csapadékszegény időszak hatása a napraforgón is megmutatkozik. A növénymagasság alacsonyabban alakul az általában jellemzőnél, valamint az alsó levelek száradása is megfigyelhető helyenként, ezek pedig hozzájárulnak a parlagfű nagyobb térnyeréséhez az állomány belsejében. Összességében a gyomirtás a legtöbb helyen sikeres volt, a parlagfű-fertőzöttség nem jelentős, azonban a jelenlegi időjárásnak köszönhetően kezd terjeszkedni a gyomnövény. A napraforgó területeken parlagfű elsősorban a sikertelenül gyomirtott táblarészeken, tőhiányos állományokban, táblaszéleken, táblaszegélyeken és forgókban fordul elő jelentősebb mennyiségben, többnyire 10-14 leveles és 60 cm-es nagyság közötti fejlettséggel.
A kukoricaállományok fejlettsége heterogén, a 8 leveles fejlettség és a címerhányás stádiumok közötti. A kukorica fejlődését korábban a hideg, jelenleg a száraz időjárás akadályozta. Az ország nagy részén a tavaszi csapadékeloszlás nagyon egyenetlen volt. Ahol a preemergens kezelések megkapták a szükséges mennyiségű bemosó csapadékot, ott a kukorica területek többnyire parlagfű mentesek. A táblák többségén azonban nem volt elég csapadék, ott a gazdálkodóknak korai posztemergens és posztemergens gyomirtást kellett végezniük. A kukorica állománykezelések befejeződtek, a legtöbb esetben sikeresek voltak, parlagfű ellen is hatékonynak bizonyultak. Sok gazdálkodó nemcsak kémiai, hanem mechanikai gyomirtást is végzett. Mindennek köszönhetően a kukoricaállományok többnyire parlagfű mentesek vagy a parlagfű csak kis mennyiségben, elvétve található meg bennük. Jelentősebb parlagfűfertőzés elsősorban a táblaszéleken, táblaszegélyeken és a forgókban fordul elő, legfeljebb 40 cm-es magasságig, többnyire vegetatív fejlődési stádiumban. A hosszabb ideje tartó aszály hátrányos hatása a kukoricanövényeken már szinte mindenütt jól látható. A növekedésük üteme lassult, a levelek „furulyázása” figyelhető meg, de száradó levelű állományok is előfurdulnak.
Az ültetvényekben a parlagfűfertőzés mértékét az ültetvények kultúrállapota határozza meg, így változatos képet mutat. A mechanikai és kémiai gyomirtás folyamatos, bár a gyomok növekedésének üteme az aszály miatt lelassult, ezért a kezelésekre is ritkábban van szükség. A száraz talajállapot már a mechanikai gyomszabályozás elvégzéséhez sem kedvező. Amelyik ültetvényben a gyomirtást megfelelően elvégezték, ott parlagfű nem vagy alig található, ami az ültetvények többségére jellemző. Ahol a gyomirtásra nem került sor, ott a parlagfű intenzív vegetatív fejlődésben van.
A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, kiritkult táblarészeken, parlagon hagyott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, utak szélén, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben fordul elő.
A ruderális területeken országszerte változatos képet mutat a parlagfű fejlettsége, a legtöbb egyed a néhány leveles fejlettség és a 80 cm-es nagyság közötti. Általában a ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű parlagfüvek, amelyek többsége intenzív vegetatív növekedésben van, de több vármegyében is növekszik a generatív stádiumba lépett parlagfűnövények aránya, melyből a virágbimbósok vannak egyelőre túlsúlyban a virágzókkal szemben. A legfejlettebb parlagfüvek magassága Békés vármegyében a 100 cm-t, Hajdú-Bihar vármegyében a 80 cm-t éri el, de Baranya vármegyében 150 cm magas ruderális területen kifejlődött egyedről is beszámoltak. Az utak mentén folyamatosan végzik a kaszálást, ahol azonban a növények újrahajtása figyelhető meg, bár ez kevésbé intenzív a szárazság miatt.